Kell egy jó csapat :)

Én, Panni 9 évesen a kertünkből bámultam az Oszolyt. Majd az öcsémmel meg egy ugrókötéllel felmentünk, a derekunkra kötöttük a kötelet így “biztosítottuk” egymást. Remek volt. Túléltük. Ekkor mondta anyám, hogy ha elég nagy leszek végezzek el inkább egy mászótanfolyamot…

Bálinttal úgy ismerkedtem meg, hogy szerveztem egy - szintén csak egy hete ismert - sráccal egy többkötélhosszas mászást Ausztriába, és mivel ő még sose mászott, jó ötlet volt hívni a barátját, aki szintén még sose Amolyan core memory lett az az út mindannyiunknak. Túléltük. Bálint azóta mászik. Meg hát azóta vagyunk barátok is.

Marci és a mászás kapcsolata hasonlóan rázósan és nem túl sok jót kecsegtetve indult. Ismerkedtünk - köszi Tinder - és nekem fontos volt, hogy akivel együtt vagyok ne legyen “tájidegen” a hegyen. Marci síolimpikon, szóval nagy volt a sansz, hogy túléli amit tervezek. Jó ötletnek tűnt elvinni a Magas-Tátrába, ráadni életében először hágóvasat, kezébe jégcsákányt és elvinni megmászni a Rysyt. Télen. Hatalmas hóban. Spoiler: túléltük. Elképesztő jó volt

Hát így kezdődött hármunk és a mászás kapcsolata. A közös jelszó mindhárom történetben a túléltük, meg hogy nekem tűnt pillanatnyilag jó ötletnek a kaland...

Emésztgessétek, aztán majd bemutatkozunk komolyan is.