Amikor térdre kényszerülsz

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábra állni, bennem.

Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
József Attila #napivers

Számomra olyan szépen és erőt adóan leírja a vers azt a fajta segítést, amit én is próbálok csinálni - nem, nem az istenhez hasonlítom magam, easy - a megtartást, amikor a másik fél megérzi, hogy ő magától lábra tud állni.

Meg még nagyon sok mindenben megrezget belülről, az a fajta alkotás ez, amitől összeugrik a gyomor, és egy furcsa, váltsuk meg a világot, vagy üljünk örökre csendben csukott szemmel idegesség jön rám. Ez jó féle, nem negatív.

Valamiféle rendet és rendszert ad és segít látnom, hogy amikor épp úgy érzem is, hogy az isten, aki eddig a tenyerén hordozott éppen tapsikol, én pedig négykézláb mászom, és keresem - mit is? mindent. őt, magamat, az értelmet, a. szabadságot, a következő lépést, kaparva,
kiserkedt körmökkel, könnyekkel akarva - lehet, csak meg kell fordulni. És nem, nem fog felemelni, megoldani, nem lesz ilyen értelemben könnyebb. Viszont valahogy biztonságosabb lesz a körmökkel kaparás, a könnyek és a fájdalom is. Mert érkezik egyfajta megértés, hogy ez a világ rendje, most ez a feladat, és lesz erő felállni. Csak most ez van.

Hitem szerint a fenti megtapasztalásával lehet tényleg felállni és jól lenni. A kaparással, majd a hátranézéssel. Irtóra remélem, hogy amiket itt megosztok, és a programok, amiken részt tudtok venni segít a hátranézésben, és utána a lábraállásban.
Hogy vagy? És ezzel hogy vagy?
❤️ Panni