Master Class

A kedvenc óratípusom. Azért, mert nincsenek keretei és kötöttségei, még műfaja sem. Két órán át jógázunk, valahogy. Vagy filozófiával, vagy légzéssel, vagy flow-val, vagy lazítással, vagy mindegyikkel, vagy csak beszélgetünk. Szabadon. Éljük a jógát időtlenül, és korlátok nélkül.

Például így:

“Szóval én az óra közben azt gondoltam, hogy EZ AZTÁN A MASTER CLASS. Az eddigiek is mind-mind tetszettek (ugye az agyafúrt másodikról még írtam is egy szösszenetet), de eddig ez volt a LEG_LEG_LEG. 

Miért? Mert többdimenziós volt. All Ines. Meglepetéses. Kihívásos. Sikerélményes. Leckefeladós. Jó zenés. Asszisztálós. 

Kezdődött egy yines, megérkezős, ráérős, ha akarom nem megerőltető de ha akarom már akár dolgozós (lelkiekben is meg nyújtásban, lazításban is) rávezetéssel - ami annak ellenére, hogy padlón fekvős "könnyű" pózokból állt össze, a kreatív és meglepő szerkesztés miatt már az első mozdulatoktól kezdve élmény volt.

Ebből a yines kezdésből sose gondoltam volna, hogy az bontakozik ki, ami aztán a végén lett - imádtam a folyamatos sosem lehet tudni mi lesz most érzést, hogy semmi sem volt sematikus és kiszámítható: ez egyrészt bevitt a MOST-ba, mert nem tudtam automata üzemmódba kapcsolva a megszokott mozdulatsorokat csinálni, nem tudtam önkéntelenül is már előre készülni fejben arra, hogy valószínűleg mi lesz a következő lépés -> és ilyen már nagyon ritkán volt velem, és a mai megélésekre alapozva ez sok haladó/régóta gyakorló "rákfenéje" lehet -> elakad a fejlődésben, mert már csak rutinból gyakorol. Én végre újra "kezdő" lehettem abban az értelemben, hogy maximális figyelemmel követnem kellett az órát és folyamatosan használnom kellett az agyam, a koncentrációm, a légzésem, a testemet (igen, rájöttem, hogy még ez sem egyértelmű) - így utoljára csak életem első jóga óráin meg az otthon videóról (ráadásul nem is magyarul) tanulós korszakomban éreztem magam.

Na ez volt az egyrészt  a MÁSRÉSZT: több haladó póz ismételt gyakorlása!!!! Erre OLYAN RITKÁN adódik lehetőség. Nekem se a hídra, se a fejenállásra nem volt még alkalmam ilyen mélységben vezetett órai környezetben gyakorolni. Tudom, hogy ezeknél vannak durvább pózok is, de azért ezek is már inkább a haladó kategória, amit ritkábban dobnak be egy átlag órán, akkor is csak röviden és opcionálisan - szóval nekem már ezeknél is sok elakadásom volt. Most meg nem is tudom, hogy hány híd volt - és még igazítást is kaptam (KÖSZÖNÖM) - az meg hogy 3x is felmehettem fejenállásba asszisztálással - hát az már VIP kategória. És mindezt úgy, hogy végig flow-ban volt az óra és nem érződött úgy mintha leálltunk volna workshopolni, aminek valljuk meg van egy uncsi monoton hangulata. Szóval apám, úgy volt flow hogy közben meg lehetett állni pózt gyakorolni segítséggel: MŰVÉSZET.

Továbbá nekem a chaturanga és hátraugrások is vakfoltok és ezeket is ritkán magyarázzák, csak mondják, hogy ugorhatsz ha akarsz vagy tudsz - de hogy valaki venné a fáradságot, hogy rávezessen ... és te ezt is megteszed. Most látom, micsoda hanyagság/spórolás más oktatók részéről, amikor órán azt mondják, hogy "lépj vagy ugorj hátra" vagy hogy "ugorj ha szoktál": mert így neki nem kell megtanítania, aki már tudja magától - vagy nincs helyén az önismerete és ész nélkül megcsinál bármit nehogy kilógjon a sorból -, azok csinálják; akinek meg még nem volt szerencséje valakitől megtanulni, az így járt. És akár örökre meg is rekedhet ezen a szinten, mert rávezetni nem fogja senki - és még közben szarul is érezheti magát, hogy ő ezt miért nem tudja magától! -> nekem ez óriási személyes frusztrációm volt, most viszont már tudom, hogy JOGOM van gyakorlóként az oktatótól megtanulni, magyarázatot és rávezetést kapni és egy szakmailag képzett és elkötelezett oktató ez meg is tudja nekem adni, Te olyan oktató vagy, aki azt akarja, hogy fejlődjek, aki újat akar mutatni és bele akar vinni új dolgokba. Nem vegetálsz el azzal a pár alapfunkcióval, amit már tudok és neked könnyebbség lenne az óratartásban. Te beleteszed azt a munkát is, amit tetszőlegesen megspórolhatnál magadnak, és senki sem kérhetne számon érte. 

ÉLJEN A MASTER CLASS és a HIÁNYPÓTLÓ szakmai hozzáállás, amivel a haladó jóga gyakorlókhoz fordulsz. Nekem bejön, hogy szabadjára engeded a kreativitásod és nem próbálsz a mi komfortzónánk határaihoz igazodni. A pozitív élmény része, hogy életemben először éreztem azt órádon, hogy "na jól van már, most már ez tényleg sok" meg hogy "ezt nem hiszem el, hogy még mindig meg tudod toldani valami őrültséggel" -> ilyen pillanatok nélkül csak rutin gyakorlás van, és már túl régóta voltam benne ebben az állapotban. 

KÖSZÖNÖM.”