Köszönöm Bikram!

Köszönöm Bikram (jóga)!
Köszönöm, hogy rátaláltam a jógára. Miattad. Hogy a marketinged és a bikram jóga maga is, pont azt adta a felszínen amire a bizonytalan, önmagamat szeretni nem tudó énemnek szüksége volt.
Részed volt abban, hogy ma már szeretem magamat.
Köszönöm a körülményeket is. A 40 fokot, és az álló sorozat rengeteg előrehajlását. Itt szakadt el az egyik combhajlítóm. És tényleg köszönöm! Ha ez nem történik meg, sosem keresek más utakat, és sose leszek tanár. Valószínűleg sosem fogalmazódik meg bennem a kérdés, biztos, hogy csak így lehet? Biztos, hogy csak ez a helyes út? Tényleg ilyen a jóga?
Egyébként ilyen is. Meg másmilyen is. Sokat foglalkozom most a különböző jógastílusok eredetével, céljával, felépítésével. 
Köszönöm, hogy adsz egy “dialógot” a tanároknak, és azt kell elmondják óráról órára, mert így tanultam meg nem a matracomhoz ragadni oktatás közben - mivel ott nem is volt matracom - és kiművelni az instrukcióimat, mivel én nagy biztonságban akartam tudni a gyakorlóimat, értést, tudást adva nekik. 
Köszönöm a fix kereteket, jógasorban, légzésben. Mert így volt mit megkérdőjeleznem. Volt hol feltennem a miérteket, és volt hely megalkotni nagyrészt a te válaszaiddal szembehelyezkedő saját válaszaimat. 
Kritikusnak hangozhat ez az írás. Pedig nem az. Most jutottam el oda, hogy az életem több területén is a régi fájdalmak és "miért történt ez velem" érzések helyett a valódi hála tölt el. Mi a jóga? A jóga bármi lehet, ami elősegíti a kapcsolódást önmagadhoz, ami elindít a lényeg(ed) felé. Az én jógautamban a Bikram Jóga az utóbbi időben egy szégyellt lépés volt. Nem szeretném szégyellni az első lépésemet. Köszönöm Bikram, hogy ma az lehetek, aki vagyok.