Lépd át a határaidat- avagy az illegális határátlépések margójára.

A héten nagy port kavart a bejegyzés, amiben a nem kért igazítás, pózba beletolásról volt szó. (lsd itt) És felmerül a kérdés, hogy milyen határokat kell akkor átlépni a csodához, fejlődéshez, blabla.

Szerintem a mentális határokat. Rajzoltam egy ábrát. A mentális határaidig boldogan elmész, ott nincsen kihívás. Tanárként nekem a szerepem az, hogy ott megfogjam a kezedet, és elkísérjelek, megmutassam hol vannak a fizikai határaid, ⛔️ÉS OTT MEGÁLLJUNK.⛔️Körbenézünk, hogy na, most itt vagyunk, és ezt az utat a mentáltól a fizikaiig minél többször bejárjuk. Így fog kitolódni mind a mentális, mind a fizikai határ pontja. Így következik be a fejlődés. A biztonságos fejlődés. Mit gondolsz erről? Van olyan élményed, amikor az oktató fogott kézen és közösen tettetek lépéseket a mentális határon túl? Tanárként ilyen élmény?


Nekem tegnap nagyon koncentráltan volt. Kézállás és híd volt a menü, és ez két olyan emblematikus asana, amivel a legtöbb embernek meggyűlik a baja, és nem feltétlen fizikai oldalról. Értést adva, ha kívánt, érintéssel segítve, jól felépítve mindenki, de tényleg mindenki átlépte a mentális határait, és megnéztük hol állnak most a fizikai határok. Biztonságosan. Szóval hajrá, jöhet a vélemény, saját élmény a témáról! panni

jóga, határátlépés, jógatanár, mentális határ, fizikai határ